Koós Gábor 3D-nyomtatott elemekből összeállított „fekete anyag” szobrainál a feszültség és a diszharmónia dominál, ahol az emberi torzók szinte szétesnek, és a néző kénytelen újraértelmezni saját vizuális biztonságát. Gábor elmondása szerint ennél a sorozatnál egyáltalán nem az esztétizálás volt a cél: a fotometriai szkennelés és a nyomtatási technika sajátosságaiból eredően ezek az önarckép szobrok hibás – és ezért meglehetősen torz – hálószerkezetekké töredeznek, posztdigitális hibákat eredményezve.